Az aljzatkiegyenlítő kiválasztása előtt számos szempontot figyelembe kell vennünk. Nem mindegy, hogy kinti vagy benti munkához választjuk-e az aljzatkiegyenlítőt, síkot vagy lejtést képzünk-e a felületen. Szintén lényeges kérdések, hogy milyen vastagságban szükséges kiegyenlítést végezni, mekkora terhelés éri majd a felületet, vagy milyen gyorsan kell elvégeznünk a munkát. Nem utolsó sorban, milyen burkolat kerül a felületre, milyen simaságra van szükség. Ahhoz tehát, hogy a burkolni kívánt felületeinket hosszú évekig élvezhessük, aljzatkiegyenlítő szükséges.
Az aljzatkiegyenlítő az egyenetlenségek kiegyenlítéséhez alkalmazható, sík felületet, egyenletes szívóképességet biztosít. Az aljzatkiegyenlítő nagyon hasonlít a gletthez, vízzel elkeverve nyeri el használatra kész állagát. A kiegyenlítés előtt meg kell vizsgálnunk, hogy az alapfelület szívóképes vagy nem szívóképes. Amennyiben szívóképes felülettel állunk szemben, mélyalapozót kell használnunk az aljzatkiegyenlítés előtt. Ha az alap nem szívóképes, tapadóhíd létrehozása szükséges, speciális alapozó használatával.
A standard aljzatkiegyenlítő a mindennapi munkálatokhoz remekül használható, jó terülésének és finom szerkezetének köszönhetően alkalmas vékony aljzatkiegyenlítéshez, 2–15 mm rétegvastagságig. Egy másik típusa könnyen feldolgozható nagy vastagságban is, 3–30 mm rétegvastagságig. A 2–15 mm rétegvastagságban terülő aljzatkiegyenlítő alkalmas normál igénybevételnek kitett burkolatok alá, vagy nem túl nagy burkolóelemek esetében. A 3–30 mm rétegvastagságban terülő aljzatkiegyenlítő már alkalmas a nagyobb méretű burkolólapok beltéri fogadófelületeként is.
Mindkét aljzatkiegyenlítő önterülő, a szálerősítésnek köszönhetően tartós, kopásálló és zsugorodás-kompenzált. Az önterülő aljzatkiegyenlítő névben a jelző egy picit becsapós. Nem arról van szó, hogy a felületet bekenjük, kiöntjük, és az aljzatkiegyenlítő végzi a dolgát. Figyelem kell ahhoz, hogy kifogástalan minőségű végeredményt kapjunk. Az önterülő aljzatkiegyenlítő megkönnyíti az aljzat kiegyenlítését, híg állagának köszönhetően gyorsan lehet vele dolgozni, az apró résekbe és repedésekbe is befolyik. A száradást követően újabb és újabb rétegek is felvihetők, de az aljzatkiegyenlítő maximális vastagsága ne haladja meg a 2,5 cm-t.
Az aljzatkiegyenlítő száradási ideje fontos szempont, ezt mindig feltüntetik a gyártók a csomagoláson. Az aljzatkiegyenlítő száradása eltérő lehet, a pár órás száradási időtől 24 óráig terjedhet. Nem létezik azonnal száradó aljzatkiegyenlítő, de az expressz típusok akár 2–3 óra alatt is teljesen megkötnek. Ez a típusú aljzatkiegyenlítő alkalmas hideg- és melegburkolatok fogadására beltérben, 1–10 mm rétegvastagságban. Vastagabb beltéri kiegyenlítéshez, hidegburkolatok alá 3–30 mm rétegvastagságban teríthető, ha gyors munkára van szükség, és a rákerülő burkolat várhatóan normál terhelésnek lesz kitéve. A 3–40 mm rétegvastagságban terülő aljzatkiegyenlítő nagy szilárdságú, tartós fogadófelületet képez, ez kritikus alapfelületekre, és nagy felületek egy munkamenetben történő kiegyenlítéséhez is kiválóan megfelel.
Bizonyos aljzatkiegyenlítők kültéri használatra is alkalmasak, amennyiben szálerősítettek. Az ilyen típusú aljzatkiegyenlítők ajánlottak kerti utak, járdák, erkélyek, teraszok kiegyenlítésére 3–30 mm-ig. Ezek megfelelően sík felületet adnak, az eddig felsorolt önterülő anyagokkal eltérően állékonyak, ugyanakkor könnyen kenhetők és formázhatók. Ezen kívül nagyon jól alkalmazhatók íves felületek kiegyenlítéséhez is.
Az aljzatkiegyenlítő funkciója tehát – amint neve is jelzi – minden esetben az aljzat kiegyenlítése. Minden aljzatkiegyenlítőnek megvan az alkalmazási rétegvastagsága, szilárdsági adata, amelyet a kiválasztott burkolatok típusához és a kiegyenlítési réteg vastagságához kell igazítani. A hidegburkolatokra leginkább a vastagabb kiegyenlítés jellemző, különösen a nagyméretű burkolólapok esetében.
Aljzatkiegyenlítő választásánál fontos a burkolat mérete és a kiegyenlítési rétegvastagság figyelembevétele. Az aljzatkiegyenlítő használatakor figyeljünk oda, hogy lehetőség szerint egy csomag kiegyenlítőt keverjünk össze, a zsákon feltüntetett keverővíz mennyiségét pedig mindig tartsuk be, így lesz megfelelő a kiegyenlítő minősége. Átkeverés után a lehető leghamarabb dolgozzuk be az anyagot, hiszen a friss anyag terül a legjobban. A kiegyenlítő oszlatását simítóval vagy fogazott glettvassal végezzük. A cél, hogy minél gyorsabban, egyenletesen legyen eloszlatva az aljzatkiegyenlítő. A kiegyenlítés után biztosítanunk kell az egyenletes, nem túl gyors kiszáradás feltételeit, a friss kiegyenlítést óvni kell a hőmérséklet változásaitól, pl. 24 órán belül nem érheti fagy, nyáron ne érje erős napsugárzás, valamint a szél vagy a huzat az aljzatkiegyenlítő repedéséhez vezet.
