Minden rendszerre jellemzők előnyök és hátrányok is, így a helyes választáshoz ismernünk kell mind a lakóépület tulajdonságait, mind a tulajdonos elvárásait. A padlófűtés lényege a szokványos, kazános rendszerekkel szemben a fűtés kisugárzása, amely a meleget jóval nagyobb felületen adja át.
Mérési tapasztalatok alapján határozottan állítható, hogy a padlófűtés a legjobb hőérzetet biztosító fűtési rendszerek közé tartozik: alacsonyabb hőmérséklet esetén is jobb hőérzetünk lesz, azaz melegebbnek érezzük a helyiséget. A padlófűtés egyik nagy előnye a jó hőmérsékleteloszlás.
A padlófűtés esetében a felfűtési idő hosszabb, mint például a radiátoros fűtésnél. Ezért a szakemberek a két rendszer kombinációját szokták javasolni. A padlófűtéssel ellátott helyiségben a meleg a 21-29 °C körüli padlóról sugárzik felfelé, kellemes és egyenletes hőmérsékletet biztosítva a tartózkodási zónában.
A szobában a hőmérséklet fokozatosan csökken a padlótól felfelé, a mennyezet közelében már csak 17-18 °C mérhető. A radiátor a meleg levegő felfelé áramoltatásával fűt, emiatt 1,5-2 m magasságban csak akkor képzelhető el a kívánt 20 °C, ha a mennyezetnél 28-30 °C, míg a padló közelében csupán 16 °C van. Vagyis a padlófűtés alkalmazásával a helyiség hőmérséklete alacsonyabbra vehető anélkül, hogy az rontana a komfortérzeten. A padlófűtés akkor különösen ideális, ha a padló felületi hőmérséklete mindössze 10 °C-kal magasabb a helyiség kívánt hőmérsékleténél.
A padlófűtés esztétikai szempontból igen előnyös, mert újszerű élményt nyújt az épület használóinak azáltal, hogy a padlók márványból és kerámiából is készülhetnek. A padlófűtés alkalmazása hidegburkolatú fürdőszobában rendkívül előnyös megoldás, de a nappaliban és a társalgóban is jó választás, mert ezen helyiségekben sokat tartózkodunk cipő nélkül, például zuhanyzáshoz készülődve, tévénézés vagy olvasás közben.
A hidegburkolatok nagy előnyének számít általában a könnyebb tisztíthatóság és a kopásállóság. Természetesen ezen tulajdonságok nagyban változnak a burkolatok típusától függően. A korábban szinte egyeduralkodó mázas kerámiaburkolatok mellett ma gres, üvegmozaik és kőburkolatok is jellemzőek. A célnak megfelelő anyag kiválasztásánál az ár mellett figyelmet kell fordítani a kopásállóságra is. A teljesen sík felületű lapokon kívül léteznek érdesített felületűek is, amelyek jobb csúszásgátló képességgel bírnak. Az érdesített felületeknél mindig gondoljunk a tisztíthatóságra is.
A többi helyiséghez képest a hálószobában azonban a padlófűtés rugalmatlan, lassan szabályozható fűtést jelent, a helyiséget hosszú szellőztetéssel sem tudjuk az alváshoz szükséges alacsonyabb hőmérsékletre lehűteni.
Azokban a lakásokban, ahol a felújítás során a fűtési rendszer kicserélik, de padlófűtést nem alakítanak ki, egy jellemző eljárás, hogy a fűtési vezetékeket az aljzatban vezetik. Ennél a megoldásnál a fürdőszobában az úgynevezett visszatérő vezeték speciális fektetésével temperálják az aljzatot.
Fontos tudni, hogy mind a temperált aljzatoknál, mind a padlófűtési rendszereknél flexibilis ragasztót kell alkalmazni. A flexibilis ragasztóra az aljzatok hőtágulásából adódó nagyobb „mozgása” miatt van szükség. A hagyományos ragasztók ezeket nem képesek „felvenni”, ezért a lapok elválhatnak a felülettől.
Ma már nem szükséges a padlófűtésre kifejezetten hidegburkolatot tenni. Ellenben a felületeket akár megfelelő fa vagy természetes alapanyagú burkolattal is el lehet látni, azonban burkolólapok alkalmazásával érhető el a fűtésben a legnagyobb hatásfok. Napjainkban többféle melegburkolat jöhet szóba, mint 10 évvel korábban, mivel a házak hőszigetelése sokkal jobbá vált, ezért csökkenteni lehetett a padlófűtés vízhőmérsékletét. Mostanra csak 25-32 °C hőmérsékletű vízzel szokás fűteni, míg korábban 30-40 °C volt jellemző.
A jó hőszigetelő anyag csak akkor rendelkezik érdemi hőszigetelő képességgel, ha kellően vastag. Az úsztatva lerakott szalagparketták (tömörfa szalagparketta, laminált szalagparketta, parafa szalagparketta) kevésbé alkalmasak padlófűtéshez, mert a beton és a szalagparketta közötti légrés rontja a hőátadást.
Ha mégis szalagparkettát szeretnél lerakni a padlófűtéses aljzatra, akkor a kiegyenlítést (padloponozást) nagyon gondosan el kell végezni, törekedve arra, hogy a parketta jól ráfeküdjön az aljzatra. Ezáltal biztosítható a jó hőátadás. A szalagparketták önmagukban nem jelentenek túl nagy akadályt a hő útjában. A nagy hatásfok elérésének érdekében minden esetben használjunk olyan padló alátétet, amely kifejezetten padlófűtéshez való (pl. Arbiton Izo-Floor Thermo). A speciális Arbiton Izo-Floor Thermo apró perforációval ellátott padlóalátéten keresztül szabadon áramolhat a meleg levegő.
